A Balaton-felvidék szőlőhegyeit, e páratlan kultúrtáj értékeit bemutató fotókiállítás vette kezdetét január 31-én, Balatonfüred egyik legjobb kávéházában, a „Művészben”.
Megtiszteltetés és öröm volt öt év után újra az érdeklődők elé tárni szőlőhegyi témájú fotóimat. (2013-ban Németh Miklós barátommal együtt szerepeltünk itt, hasonló tematikával, fotókkal és Miklós festményeivel.)
A 17 órától kezdődő megnyitóra sok kedves ismerős érkezett, és több, meglepetésként ható, hasonló gondolkodású embert megismerhettem.
A forgatókönyv a meghívóban foglaltak szerint zajlott.
A meghívó
A képeket már előző nap felhelyeztük, délelőtt megsütöttem a vendégek részére a krumplis pogit, készült tökmaggal szórt változat is, ami az ebédem volt…
Csorba Tiborné Szilvi remek házigazdaként készítette elő az italokat és meleg szívvel foglalkozott a résztvevőkkel, majd egy alkalmas pillanatban felcsendítette a vezényszót: kezdjük el!
A képekkel telehintett fal előtt, a középső részre sorakoztunk fel, én és néprajzkutató barátom, Törő Balázs.
Az első pillanatok- Fotók: Gazsi József
A szőlőhegyekkel kiemelt érdeklődéssel foglalkozó, elhivatott szakember Illyés Gyula Kháron ladikján című művéből ragadott ki egy erőteljes mondanivalójú részt, ezzel indította megnyitóbeszédét. A felidézett sorok rögtön a présházak témáját hozták elénk, és ebből a gondolatkörből bontakozott ki a folytatás. Balázs elmesélte személyes kötődését a Balaton-felvidéki tájhoz, Balatonakali származása révén személyes tapasztalattal is bőséggel rendelkezik a szőlőhegyeket érintő folyamatok tekintetében. Kutatásainak egy részét a közeli hegyeken végezte, kiemelte a közös érdeklődési kört, és szót ejtett megismerkedésünkről, továbbá a terepbejárások alkalmával szerzett élményekről is.
Az értékek megőrzése, a szőlőhegyek sorsa a megjelentek számára bizonyára fontosnak mondható, a fiatal néprajzkutató rávilágított a negatív pontokra, kártékony folyamatokra is és egyúttal kidomborította a veszélyeztetett értékek ilyen jellegű bemutatásának jelentőségét.
Balázs szót ejtett a szőlő és a bor felé irányuló közvetlen viszonyunkról is, ami különösen jól esett. Sokrétű és mélyre ható mondanivalóját zseniálisan összefogva tárta elénk, ezúton is köszönetemet fejezem ki biztató szavaiért!
A megnyitóbeszéd után ismét rendkívüli megtiszteltetés ért: a számos kitüntetéssel bíró kiváló népdalénekesnő, Navratil Andrea lépett mellém, és káprázatos hangjával felemelt bennünket a szőlőhegyek tetejéig (legalább). Dalcsokrát úgy válogatta, hogy személyes vonatkozást is beleszőtt énekébe, ez végtelenül megható volt…
Navratil Andrea gyönyörű éneke mindenkit elkápráztatott
Elmesélte, hogy családjával már Ő is közel áll a szőlőhegyekhez, Diszel jelenti számunkra a közös színteret, ahol majdnem hegyi szomszédok vagyunk.
A lelkünkig hatoló énekszó bűvölete után én is köszöntöttem a vendégeket, és a Balogh pince borainak fogyasztására, koccintásra buzdítottam mindenkit. Az események gyorsan sodortak, majdnem mindenkivel sikerült pár szót váltanom a képek megtekintése közben.
A kiállítás címéhez igazodva kizárólag szőlőhegyi témájú fotókat tettünk a falakra, a képeket az elmúlt két évben készített fotókból válogattam. A szőlőhegyi táj, az értékek, apró részletek vegyesen jelentek meg, az évszakok változatosságára is igyekeztem hangsúlyt fektetni. A cél a szőlőhegyi kultúrtáj harmonikus arcának, az egyedi értékeknek a kiemelése volt. Kivitelüket tekintve több változat látható, a hangsúlyosabb, nagyobb méretű képek a 2018 májusában a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában tartott „Helyi érték” című csoportos fotókiállítás anyagából vándoroltak idáig. A kisebb, keretezett fotók egy része még nem került nyilvánosság elé, ezek frissebb képek az őszi illetve téli időszakból.
Ízelítő a képekből
Az esemény megörökítését egy városunkban közismert, tapasztalt fotográfus, Gazsi József jegyzi, fotóiért hálás köszönetet mondunk!
A kiállítás február 27-ig látható a kávéházban, nyitva tartási időben tekinthetők meg a képek, és akár be is lehet szerezni a kiszemelt példányt.
Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet minden közreműködő felé, és köszönöm a részvételt, aki teheti, arra biztatom, hogy lépjen be a Kossuth u. 31. szám alatti kávéházba, iktasson be egy kis pihenőt, és a Balaton-felvidéki hangulatot szívja magába. Nem mellékes, hogy a belső teremben gyönyörű, selyemre festett különlegességek sorakoznak, melyek szintén élményt jelentenek.
Köszönöm a lehetőséget, és hálás vagyok családomnak a támogatásért és szerető kitartásukért.
Szöveg: Pető Piroska
Fotók: Gazsi József és Pető Piroska