Tapolca és Veszprém között autózva, Nagyvázsony után mindig a jobb oldalra nézek: a távolban falvak, melyek templomai kiemelkednek. Vöröstó és Barnag, az egykor német telepesekkel is feltöltött két szomszédos település megismerésére érdemes időt szánni. Először talán a mindkét községben fellelhető kálvária tűnik fel. Ezek a vallással kapcsolatos építményegyüttesek kétségkívül kiemelt fontosságú értékei az említett falvaknak. A kálváriák Krisztus szenvedéstörténetéhez kapcsolódnak, a keresztút járása által a hívek jelképesen végig járhatják Krisztus szenvedésének útját, és a keresztre feszítés helyére emlékezhetnek.
A gyönyörű felhőzet sokat adott a látványhoz Vöröstón
A keresztúti ájtatosság gyakorlásának színterei a különböző kialakítású és típusú kálváriák. Az út állomásai a stációk, melyekhez egy-egy kálváriajelenet társul. A kálváriaállítások legfontosabb korszaka a 18. század volt, lehetőség szerint igyekeztek hegyoldalra, vagy a lakóterületnél magasabb fekvésű, fokozatosan emelkedő helyre telepíteni ezeket. A kálváriák fő alkotóelemei között jegyezhetjük az indító kápolnácskákat, a stációsort, a végpontnál emelt kereszteket vagy templomot, kápolnát is.
A felújított barnagi kálvária-kápolna
Vöröstón áthaladva feltűnően sok szépen karbantartott lakóházat csodálunk meg.
A falu délkeleti szélénél tárul elénk a domb, melynek dísze a kálvária. Látható, hogy szervesen illeszkedik a tájba, az együttest koronázó kápolna alakja pedig egyértelmű motivációt ad a megmászáshoz.
Klasszicista stílusban tárulnak elénk az építmények
Veszprémfajsz: A táj látványa az értékekkel összhangban különleges, megtartandó érték
FOLYTATÁS (TELJES CIKK) AZ ORSZÁGKÉP OLDALÁN:
Balaton-felvidéki kalandozások – avagy panorámák, amiket sosem felejtesz
Barnagi stáció